Némelyek ragaszkodnak ahhoz, hogy egy humidorban csak egyetlen fajta szivar kapjon helyet, féltve őrizve az egységes aromát, a hagyomány és a tradíció szerint nem áll be jelentős változás az egyes fajták egymás mellé helyezésekor, sőt. Amikor a szivarokat összekeverik, az idősebb és prémium minőségű szivarok gazdag illatai és olajai keverednek a fiatalabbakkal, javítva azok illatát. Ez kissé metafizikusnak és gyakorlatiasnak tűnhet, de a nagy szivarok mindig átadják aromáikat és olajaikat más szivaroknak, valamint a cédrusbélést.

Az idősebb, szárazabb szivarok is profitálnak a keveredésből, mivel nyernek némi nedvességet a fiatalabb szivarokból.

A puristák azonban úgy vélik, hogy a rudak külön tartása megőrzi az egyes szivarokhoz kapcsolódó jellegzetes aromát. Ez a meggyőződés leginkább a Habanos puristáknál van jelen, de a manapság elterjedt dohány export-import (azaz a hondurasi szivarokban használt dominikai dohány, a mexikói dohányt tartalmazó nicaraguai szivarok és természetesen a világszerte használt connecticuti borító) miatt a mai szivarok kevésbé különböznek a korábbi évek szivarjaitól.